2018. szeptember 28., péntek

Sportágválasztó


Pentax 50/1.2

Az élet többnyire "logikusan", bizonyos törvényszerű események mentén halad.

Pistit, testnevelés órán a  tornasor legvégén grimaszoló ördögfiókát nem fogja megkérdezni az iskolába látogató helyi egyesület kosárlabda edzője, aki a tehetségeket, a tálentumokat kutatja: "Fiam, nincs kedved kosárlabdázni?" Pistiből - ha fog egyáltalán sportolni - legnagyobb valószínűség szerint ökölvívó, esetleg birkózó lesz. Még nagyobb az esély, hogy Pistit a birkózó edző keresi meg, ha Pisti a külvárosban nőtt fel, és oda jár iskolába. Pisti a kosárlabda számára eleve elveszett. Ez nem előítélet. Egyszerűen kisebb a valószínűsége.
Mégis van egy kis esély arra, hogy Pisti kosárlabdázni fog, és 20 év múlva olimpiai bajnoki címet ünnepel a magyar válogatottal.

Sok ember az egyszerűbb, a "logikusabb" opciót választja, vagy egyszerűen nem választ semmit. Az élet is az egyszerűbb opciót választja, és a valószínűbb esemény felé tereli emberét.
A valószínű események nap mint nap, minden órában, minden percben tetten érhetők. Ám ez nem könnyű, mert a valószínű események gyakoriak és nem érnek minket váratlanul. Gyakran unalmasak.

Németh Áginak (már aki emlékszik az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb ikonjára női kosárlabdában) könnyű volt, hisz magassága két méter felett volt. Gondolja ugyebár az egyszeri ember. Csak el kellett kapnia a labdát, és a kosárig sétálni vele. Nem, Németh Áginak nem volt könnyű, valószínűleg rengeteget dolgozott, hogy a világ egyik legjobbja legyen. De Németh Ágit az élet is a kosárlabda felé terelgette. Az élet valószínűsítette, hogy Németh Ágiból kosaras legyen, és Németh Ági szüleinek, sőt valószínűleg magának Német Áginak is szinte természetes volt, hogy a kosárlabda edző kérdésére igen lesz a válasz. Németh Ágiból valószínűleg pocsék birkózó lett volna (van női birkózás??). De az élet kelletlenül mindig nyitva hagy egy ajtót. Németh Ágiból akár birkózó is lehetett volna. Azt lehetett volna ám fényképezni! Ahogy Ági kezét győzelme után emeli a mérkőzés bírája. Azaz csak emelte volna, ha felérte volna. Én megnéztem volna Németh Ágit birkózóként is és őszintén gratuláltam volna neki, hogy birkózó lett!

Sétálsz az utcán, utazol a buszon, nem okoz valóságos gyönyört egy valószínűtlen (valószerűtlen) esemény, történés, pillanat? Dehogynem! Nem volna gyönyörű például, ahogy egy 83 éves nénike a villamoson egy hatalmas fülesen Metallica-t hallgat és a kezével veri az ütemet?
Néha az élet is produkál olyat, amihez semmi kedve nincs. De még az is valószínűtlen, hogy pont akkor sétálsz arra, amikor a valószínűtlen pillanat bekövetkezik.

De szeretem az ilyet látni, de szeretek ilyen történések külső résztvevője lenni (egy harmadik szemlélő számára már én is a valószínűtlen esemény részese vagyok, ahogy valószínűtlenül fotózom a pillanatot).

De szeretem a valószínűtlenül/valószerűtlenül létrejött gyönyörű pillanatot fotózni (az élet ma jó kedvében van)!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése