2018. március 5., hétfő

A legkisebb fiú

A Tél azt hiszem, az utóbbi években nem olyan kemény, mint ahogy azt korábban megszoktuk. Lehet vele kötözködni, lehet vele gúnyolódni. Nem tud visszavágni, nem tud válaszolni. Csak fejét lehajtva szégyenkezik, miközben tenyeréből madarak oltják szomjukat, szeme láttára hóvirágok ünneplik az új évet.
A Tél becsületét általában a Február nevű legkisebb fiú próbálja megmenteni. Nyomában eltűnnek a színek, jég és hó hullik mindenhonnan. Megmutatja azért, és az ember orrára koppint: "Azért én mégiscsak egy Tél vagyok!"

Végül, így március elején, néha közepén Február is utolsó hideg leheletével megpihen. Feláll, és önként átadja a trónt a következő Dinasztia ifjú sarjának, Márciusnak.
Március kevésbé morc és depressziós, többet mosolyog, bár nagy munka a Tél nyomait takarítani, és neki bizony ez jutott. Nem vidám dolog ez, de Tavasz egyik gyermekeként ezt másképp nem is lehet csinálni, csak pozitívan, lendülettel.
Idén Tél kevésbé volt meggyőző, így Márciusnak is könnyebb dolga van.
Olyan motiváltan, akkora kedvvel lát munkához, hogy a Földi Időjósok szerint e hét csütörtökön akár 10-12 °C is lehet.

De tiszteletünket azért rójuk le Tél előtt is, hiszen a termésre, és így a mi sorsunkra ugyanolyan hatással vannak, mint a többi Évszak. Idén ezért Február tette a legtöbbet.

Kemény munkájának eredményét, utolsó napjait örökítettem meg a Balaton partján, ahol a víz újra átalakulóban van.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszenek a képeid Laci! :-)

    VálaszTörlés
  2. Szia Laci!Tetszett a "képes meséd"!

    VálaszTörlés
  3. Remek képek, remek társaságban! :)
    Az Arany Ászokos annyira elüt, hogy az a legjobb! :D

    András

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igen, az a rohadt fehéregyensúly... :)
      Ez a rossz a hóban... :)
      Frankó volt minden, a bokámat leszámítva!

      Törlés