2017. augusztus 3., csütörtök

A postojnai cseppkőbarlang

Nagyon régi élménnyel vagyok még adós, a június eleji szlovén kirándulás második napjával, amit az eső módosított.
Az eredeti elképzelés szerint a bohinji tó körül csavarogtunk volna, illetve a lanovkával a Vogel kilátót vettük volna célba. Ez erősen esőmentes verzió volt, így a szállásunk tetőtéri étkezőjében egy rögtönzött kupaktanácsot követően, a lehetőségek számba vétele után felkerekedtünk, járműbe vágtuk magunkat, és elindultunk egy számomra nagyon csábító helyszínre, a postojnai cseppkőbarlang felé.

Persze útközben kisütött a nap, és a barlang parkolójában kimondottan meleg volt. Na, majd odabent lehűtjük magunkat, így gondolkoztunk. Iszonyat tömegben megközelítettük a jegyárusító hölgyeket, majd kb. egy óra múlva besorakoztunk a bejárathoz, az előző turnus ugyanis megtelt.

Odabent aztán egyik bámulatból a másikba estünk. Azzal tisztában voltunk, hogy kisvasúttal is fogunk utazni a Föld gyomrában (nem, nem láttunk stadiont útközben...), de nem értettük, miért rohanunk végig az egészen. Egyszer csak kiszállítottak a vonatból, és elindultunk. Hatalmas "termeket", fantasztikus képződményeket láttunk. A végén kiderült, hogy az átvasutazott rész csak egy töredéke volt a turisták részére kijelölt útvonalnak, az útvonal pedig töredéke volt a turisták elöl elzárt területnek...
A végén, persze csak elzárva, még gőtét is láthattunk, ami ennek a barlangnak jelképes figurája, hiszen ebben a barlangban élnek ilyen gőték. A bejáratnál naná, hogy ezer gőteárus ezerféle méretben előállított textilhüllő értékesítésével próbált hozzájárulni a családi konyhapénz kiegészítéséhez.
A fotózás részéről csak annyit, hogy persze nagyon nem volt könnyű. Állványt szétnyitva nem lehetett használni, az egylábú állvány pedig nem volt igazán segítség, hiszen elég kevés fény volt. Csak a néhány másodperces expónak lett volna értelme, ha jobb képminőséget akartunk volna. Akartunk persze, de az akarat kevés volt, akárcsak a fény. Ráadásul erős fényszórók nehezítették tovább a dolgot, amiket nem nagyon próbáltak meg "elrejteni", így ha a kevés fényhez alkalmazkodtam, hogy a képen legyen is valami, a megvilágított részek égtek ki.
Néhány nézhető fotót azért sikerült talán összehozni, az ISO jelentős felcsavarásával, és ezáltal nem kevés képi zaj előállításával. Az állványt feleslegesen cipeltem...

2 megjegyzés :

  1. Nagyon jó volt újra élni az élményt! Élveztem a beszámolót! A képek pedig remekül sikerültek! Az enyémek használhatatlanok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, azért ezek sem az igaziak... Csak van. De az élmény jó volt! :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény