2017. augusztus 3., csütörtök

A postojnai cseppkőbarlang

Nagyon régi élménnyel vagyok még adós, a június eleji szlovén kirándulás második napjával, amit az eső módosított.
Az eredeti elképzelés szerint a bohinji tó körül csavarogtunk volna, illetve a lanovkával a Vogel kilátót vettük volna célba. Ez erősen esőmentes verzió volt, így a szállásunk tetőtéri étkezőjében egy rögtönzött kupaktanácsot követően, a lehetőségek számba vétele után felkerekedtünk, járműbe vágtuk magunkat, és elindultunk egy számomra nagyon csábító helyszínre, a postojnai cseppkőbarlang felé.

Persze útközben kisütött a nap, és a barlang parkolójában kimondottan meleg volt. Na, majd odabent lehűtjük magunkat, így gondolkoztunk. Iszonyat tömegben megközelítettük a jegyárusító hölgyeket, majd kb. egy óra múlva besorakoztunk a bejárathoz, az előző turnus ugyanis megtelt.

Odabent aztán egyik bámulatból a másikba estünk. Azzal tisztában voltunk, hogy kisvasúttal is fogunk utazni a Föld gyomrában (nem, nem láttunk stadiont útközben...), de nem értettük, miért rohanunk végig az egészen. Egyszer csak kiszállítottak a vonatból, és elindultunk. Hatalmas "termeket", fantasztikus képződményeket láttunk. A végén kiderült, hogy az átvasutazott rész csak egy töredéke volt a turisták részére kijelölt útvonalnak, az útvonal pedig töredéke volt a turisták elöl elzárt területnek...
A végén, persze csak elzárva, még gőtét is láthattunk, ami ennek a barlangnak jelképes figurája, hiszen ebben a barlangban élnek ilyen gőték. A bejáratnál naná, hogy ezer gőteárus ezerféle méretben előállított textilhüllő értékesítésével próbált hozzájárulni a családi konyhapénz kiegészítéséhez.
A fotózás részéről csak annyit, hogy persze nagyon nem volt könnyű. Állványt szétnyitva nem lehetett használni, az egylábú állvány pedig nem volt igazán segítség, hiszen elég kevés fény volt. Csak a néhány másodperces expónak lett volna értelme, ha jobb képminőséget akartunk volna. Akartunk persze, de az akarat kevés volt, akárcsak a fény. Ráadásul erős fényszórók nehezítették tovább a dolgot, amiket nem nagyon próbáltak meg "elrejteni", így ha a kevés fényhez alkalmazkodtam, hogy a képen legyen is valami, a megvilágított részek égtek ki.
Néhány nézhető fotót azért sikerült talán összehozni, az ISO jelentős felcsavarásával, és ezáltal nem kevés képi zaj előállításával. Az állványt feleslegesen cipeltem...

7 megjegyzés :

  1. Nagyon jó volt újra élni az élményt! Élveztem a beszámolót! A képek pedig remekül sikerültek! Az enyémek használhatatlanok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, azért ezek sem az igaziak... Csak van. De az élmény jó volt! :)

      Törlés
  2. Engem erdekelne, ha gondolkoztatok rajta, h mi is van a kiepitett barlangokkal. Mennyire kozvagyon, ha az, akkor egy szervezetre mennyire bizhato. Hogy az kiket es hova enged be, mennyire epiti szanaszet, egyaltalan mit gondoltok errol? Lattok e parhuzamot mas teruletekkel? Most legutobb Aggteleken ereztem, h itt valamit rendeznem kell magamban, de nem tudom pontosan mit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számtalan olyan természeti kincs van a világban, ahova százával vonzzák a turistákat. Szinte már nem is érezhető a természet harmóniája azért, mert hatalmas üzlet oda embereket vinni. Néha szeretném, ha az erdőben csak én lennék és senki más. :) Ugyanakkor azt a sok szépséget meg kell mutatni az embereknek, hogy mindenki tudja, hogy ez mekkora érték és erre vigyázni kell. az lenne a jó, ha egy ilyen barlang látogatáskor az alázat jutna az emberek eszébe, az hogy milyen kicsit vagyunk és a természet milyen csodás. Tehát végső soron azt gondolom, hogy jobb lenne, ha az ilyesmi egy elkötelezett, nem kereskedelmi célú társaság kezében lenne, aki a bevételt a természet védelmére fordítaná, és nem csinálna az egészből piaci kirakodóvásárt, mint számtalan nagy látogatottságú nevezetességnél. Valahogy úgy kell kezelni ezeket, mint ahogy a tanösvények működnek. Beengedi a természetbe a látogatót, megmutatja annak értékeit, de a kijelölt úton haladva mégis megmarad a többi területen az érintetlen természet.

      Törlés
    2. Sajnos vagy nem sajnos, de maximálisan egyetértek Katival.
      Bár utálom a tömeget, de a szépet mindenkinek meg kell mutatni, akit érdekel. Lehet, sőt kell is ezért pénzt szedni, de jó volna látni, hogy nem egy új büfé építésére fordítják, hanem visszaadják az anyaföldnek, amit az adott nekünk. Ez a barlang tipikus példája volt annak, hogy ma már minden csak az üzletről szól, és nagyon szoktam örülni egy-egy üdítő kivételnek. Sajnos, az általad említett párhuzam ott van...

      Törlés
  3. Nem tudom, de azért örülök, hogy a kilencvenes évek közepén még megtapasztaltam a szabadságot. Persze az akkori lehetőségek nem bírták volna el a mostani turizmust, akkor kevesen túráztak, barlangásztak stb. Meghát akkoriban a turistajelzések is alig voltak, a régi rendszer összeomlott és még nem volt új. Nem volt minden beépítve, elkerítve. Persze annak a szabadságnak ára is volt, ezért nincs ma az erdőben pl. fa. Azt hiszem túl sokan lettünk :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény