2017. június 11., vasárnap

Türkiz ékkő Szlovéniából

Pontosan egy héttel ezelőtt, e bejegyzés közzétételének időpontjában nyolcan vártuk izgatottan, hogy túravezetőnk, Csaba (akivel már harmadszor indultam útnak) a Keleti pályaudvar parkolójában kiadja a vezényszót: indulás.
Az úticél Szlovénia volt, bennünk pedig két dolog biztosan közös: a természet és a fotózás szeretete.

Nem túl hosszú kirándulás volt ez, egyetlen éjszakára kerestünk szállást egy szlovén faluban.
Az első napra tervezett program a Vintgar-szurdok meglátogatása, felfedezése volt, mi pedig mindannyian tátott szájjal lestük ezt a hihetetlen látványt, amit persze meg is próbáltunk megörökíteni.

A szurdok Bled közelében található, a bejáratnál 5 euro ellenében engedtek a viszontagságos vidék bejárását lehetővé tevő deszkákra. A vízözön hossza alig több, mint másfél kilométer, legalábbis a szurdok szakaszán.
Elképesztő méretek, formák, színek követték egymást, nem győztük kapkodni a fejünket. A víz még több méteres mélységnél is olyan tiszta volt, hogy simán le lehetett látni az aljára. Néha nyugodtan, néha iszonyatosan felgyorsulva hömpölygött az áradat, legtöbbször türkiz színben pompázva.
Mintha egy óriás dühében belehajigált volna a mélységbe pár kövecskét, néhány fogpiszkálót.
A nap kezdetben kellemesen besütött a hatalmas falak közé, de visszafelé (ugyanaz az út vezet vissza is) az alacsonyabban álló nap már nem nagyon tudta megugrani az akadályt. A végig kiépített pallón hatalmas volt a forgalom, rengetegen jöttek szemben és mögöttünk is. Ezért állványt (a sebesen utat törő víz, vagy akár a vízesés kicsit hosszabb expozícióval igazán látványos, így válik kissé tejszerűvé, opálossá) nagyon ritkán tudtunk használni. Néhány szakaszon, amikor nem a magasban haladtunk, nem volt kerítés, és a sziklákra be tudtunk mászni a vízen. Ilyenkor könnyebb volt az állványt leállítani, a pallón azonban esélytelen volt.
A végén elégedetten ballagtunk vissza az autóhoz, hiszen az idő is mellénk állt (a következő nappal ellentétben, de erről majd legközelebb).

Néhány fotót válogattam ide a memóriakártyáról, amelyeket sikeresnek gondolok, legalábbis technikailag. A sok látogató sajnos nem mindig segített abban, hogy az adott helyzetből esetleg jobbat tudjunk kihozni.
Pünkösd hétfője is jól sikerült, bár az eredeti program eső miatt borult, de erről már csak legközelebb.



1 megjegyzés: