2017. május 24., szerda

A magyar racka

Két héttel ezelőtt egy hortobágyi kirándulásnak lehettem részese, és ez csak megerősítette bennem az Alföld csodálatát és szeretetét.
Szemtanúja voltam egy (két) nyíló ajtónak, és az ott hirtelen kiáramló, kizúduló racka juhok "örömének". Eszméletlen mennyiségben lepték el a placcot, ahol a lassan megjelenő gazda-kutya páros vágott rendet: irány a puszta! Mindezt sajnos csak messziről, egy 300 mm-es obi segítette elő a megörökítést.
A kisördög azonban belém bújt, és ezt a remekművet pattintotta elő erősen kopaszodó koponyámból (Nyomasek Bobó sem írhatta volna le szebben a Hortobágy eme csodáját):

"Klassz a magyar racka vacka,
van hatalmas ajtaja, nagy lakat van rajta.
Gazda lassan, balga arccal ballag, racka hallja!
Ajjaj! Lassan, halkan halad arra, lakat kattan, majdan ajtaja pattan.
Racka szalad, racka szabad!
Halad, halad, hamvas talpa sz..ba ragad.
Kajla kapja rajta, racka tartja..., jajj...ajjaj...
Kajla arca nyalja a hatalmas sz..t.
Racka szalad, racka szabad!"

2 megjegyzés :

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény