2015. december 21., hétfő

Még az ősszel...


Az ösvényre kerítést fontak,
hogy ott legény ne járjon át.
Azt hitték, elriasztják ezzel,
az ostobák.


Ma mindenki kerítést épít,
álomból, csókból, hazugságból,
az útra, melyen az Idő
kacagva fut ki a világból.

Az útacskákról innen-onnan
sok-sok kis kerítés kinő:
nagyot kacag és átallépi
a betyár Idő.



Wass Albert: Kerítések

3 megjegyzés :

  1. Ez így Wass Alberttel együtt nagyon ütős!

    VálaszTörlés
  2. Az én kerítéseimet is újra-meg újra átallépi! Én meg balgán építem újra... Minek is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm!
      Az ember már csak ilyen balga... :)

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény