
Az ösvényre kerítést fontak,
hogy ott legény ne járjon át.
Azt hitték, elriasztják ezzel,
az ostobák.
Ma mindenki kerítést épít,
álomból, csókból, hazugságból,
az útra, melyen az Idő
kacagva fut ki a világból.
Az útacskákról innen-onnan
sok-sok kis kerítés kinő:
nagyot kacag és átallépi
a betyár Idő.
Wass Albert: Kerítések



Ez így Wass Alberttel együtt nagyon ütős!
VálaszTörlésAz én kerítéseimet is újra-meg újra átallépi! Én meg balgán építem újra... Minek is?
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
TörlésAz ember már csak ilyen balga... :)