2015. december 4., péntek

Kacsamesék

Amikor ezt a képet megláttam, és igyekeztem egy "fogyasztható" látvánnyá komponálni, fura érzésem volt.
Egyből megtetszett az összkép, és mindenképpen fotót szerettem volna csinálni belőle.
De hogyan, jött is mindjárt a kérdés.
Ami megfogott, az az, hogy rengeteg "dolog" van a képen.
A tó és a szárazföld, nem is akármilyen. Tóparti fácska, csenevész ugyan, hátrébb mini fenyő, tábla, kicsi és nagyobb, bokrok. A parton még az az "izé", valószínűleg horgászati célokat szolgál. Érdekes építmény.
Még fentebb egy elég meredek dombocska, rajta keréknyomok, jobbra egy rikítóan más, "terméketlen" sötét folt, elég tájidegen.
Mit felejtettem még ki...?
Ja, igen, jobbra a belógó nád kis részlete. A tavon mindezek tükröződése.
És akkor ebbe a fura, de érdekes összképbe beúszik balról egy kacsa, jobbról pedig egy hal támad, gyűrűket hagyva a víz felszínén. Ettől lett számomra teljes az egyébként is izgalmas részletek összessége.

És, hogy a kép jó vagy rossz? Azt hiszem, inkább sz.r.
De nekem azért tetszik, így megmutatom.

4 megjegyzés :

  1. Szia Laci! Így lett "életkép" a télbeforduló táj.Nekem tetszik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Marcsi!
      Köszönöm! Mint említettem, nekem is tetszik, de...
      Nincs de, ez ilyen lett, és kész! :)
      Köszönöm, hogy megnézted!

      Törlés
  2. A fotónak igenis van mondanivalója..sokszor az ilyen pici részlettől,mint egy kacsa uszása..a kis fodrózódása a viznek is nagy gondolatokat szülhet..és elűzi a rosszkedvet,,és ujra rájövünk milyen kis porszemek vagyunk..ebben az univerzumban..porszemek..és ..minden összefügg!

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény