2015. június 2., kedd

Istvántelki időutazás

Jócskán el vagyok maradva, pedig enyhén szólva sem a fotózásról szóltak az utóbbi hetek (sem).
A BP100 rendezvényről is vannak még adósságaim, közben egy régi álmom valósult meg, végül pedig a Balatonon is jártam, ahol szintén készült néhány fotó.
Kezdeném most a régi álommal, ami sehogy sem akart sikerülni.
Korábban kétszer mentem be a hátsó kapun, kétszer dobtak ki. Próbáltam engedéllyel, próbáltam jó ismerősön (bennfentesen) keresztül, nem sikerült.
Feladni készültem, ha már vasúti dolgozó sem tud segíteni, akkor vége. Úgy láttam, nagyon komolyan veszik, többé senkit nem engednek be, még engedéllyel sem.
Nos, csak sikerült, sőt, még sokkal sokkal több is sikerült, hiszen egy olyan csarnokba is bemehettünk, ami alaphelyzetben zárva van, és az istvántelki javítóműhely területén fekszik.
Igen, Istvántelekről van szó, ami maga a történelem. Egy félig összedőlt, hatalmas csarnok, tele régi mozdonyokkal és vagonokkal. Közben a természet ránőtt, ami méginkább szürreálissá teszi a látványt.
Nem is igazából a mozdonyok, mint járművek, műszaki adatok érdekeltek, hanem az idő elmúlása, ezeknek a hihetetlen méretű és jelentőségű járműveknek, gépeknek, szerkezeteknek, eszközöknek a puszta jelenléte 2015-ben, magára hagyva, leszámítva néhány ott dolgozót, és néhány lelkes fiatalt, akik szabadidejükben, saját anyagi forrásaikból ápolgatják, szerelgetik, szinten, karban tartják ezeket a gépeket.
Ahogy belép ide az ember, a hatalmas csendben a létező legnagyobb zaj fogad, ahogy elképzeled, hogy mindegyik szerkezet mesélni kezdi saját sztoriját, majd a következőt, és a következőt.
Egy igazi szentély ez, amely olyan időutazásra hív, hogy mindig emlékezni fogsz rá.

Én legalábbis biztosan.

Köszönöm a lehetőséget Andrisnak, szintén fotózást kedvelő barátomnak, és ismerősének, aki a szabadidejéből áldozott néhány órát arra, hogy mi ezt láthassuk és érezhessük.

Korábban két bejegyzésben  már tettem ide, a blogra képeket, most egy nagyobb csokor következik, és a későbbiekre is bőven maradt még.












10 megjegyzés :

  1. Fantasztikus fotók! De nagyon szeretnék én is itt fotózni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Lala!
      Remélem, sikerül! :)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Te aztán nem adod fel! De megérte ezért az helyért! A fotók igazi remekművek, és jól áll nekik a szín ;) Szeretem a színvilágodat, ezeket a meleg barnás tónusokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már félig-meddig feladtam... :)
      Köszönöm, bár gondolkodtam azért, hogy ff-ben milyen lenne, de most inkább maradtam a színeknél. :)
      Örülök, hogy tetszik!

      Törlés
  4. Fantasztikus!!! Nagyon nagy élmény lehete

    VálaszTörlés
  5. Válaszok
    1. Köszi Luca, az volt!
      Sajnálom, hogy Neked akkor nem jött össze... :/

      Törlés
  6. Nekem is tetszik..Biztosan élmény volt....a szegecsekkel kivert járgány tetszett..érdekes képek..Gratula!

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény