A városi ember elnyomja saját hangját, saját életének apró rezdüléseit, az őt körülvevő jelentéktelen részletek jelentőségét. A városi ember fut, szalad, siet, szinte soha nem áll meg. A gondolatok is sebesebben áramlanak, felületesebbek. A városi ember kergeti önmagát, sokszor mégse tudja, mit kerget. Az álmainkat, vágyainkat kergetjük, vagy csak az előttünk szaladó másik embert?A város sodor, gyakran elsodor.
A vidék más. A vidéki egyszerű emberek, gyakran érzem ezt, ők az igazán valódiak. Valódi gondolatokkal, amiket szinte hallani is lehet. A vidéki ember csendje tele van tartalommal. A vidéki emberek jó értelemben vett egyszerűsége, "józan paraszti esze" maga az ember. A vidéki ember odafordul, és a vidék csendjében meghallja a másikat.
Meghallja a macska léptét, az ág reccsenését, az eső cseppenését. Talán a sokszor eseménytelennek tűnő élet emeli ki a semmitmondó apróságok fontosságát, mondanivalóját, tartalmát.
Mert a csendnek is van hangja. Sőt, annak van csak igazán.
Hát nekem ez most igen tetszett! Valahogy nagyon eltaláltad ezt a hangulatot. :) A pipikék a kedvenceim! :)
VálaszTörlésKöszi Pingu!
TörlésMostanság elég gyakran eszembe jut, hogy nekem vidéken kellene élni, de persze ez nem ilyen egyszerű... :)
Vannak azért a városi létnek előnyei is, csak nekem sokszor túl álságos és személytelen.
Talán jobban EGYÜTT élnek. Egymással és a természettel. Nagyon jó képek!
VálaszTörlésAzt hiszem, pontosan így van, ahogy írod.
TörlésKöszönöm a látogatásod! :)
Nagyon hangulatos képek..és hidd el ..vidéken NEKED sokkal jobb lenne..te aki szereted a csendet meg természetet..meg olyan érzékeny vagy..<3..és finom lélek..
VálaszTörlésÉn elhiszem, de ez most nem az az időszak, hogy ezen töprengjek. Szerencsére... :)
TörlésAhol élni fogunk, majdnem vidék. Persze, nem ugyanaz... :)