2014. július 8., kedd

Jégkocka az agynak

Hőgutát kaptam.
Ehhez a hétvégi események nagy mértékben hozzájárultak.
Szombatra egy-egy belépővel rendelkeztünk a paksi Gastroblues Fesztiválra. Visszatérő vendégek vagyunk, a fesztivál hangulata, a közönség és a zenészek közvetlensége, a finom borok és pálinkák, a remek ételek azonnal rabul ejtettek, ahogy betettem a lábam a legelső alkalommal.
Nincs söröd? Hidd el, bárki fizetne neked egyet. Vagy éppen valamelyik borász, ételművész megkínál egy pohár borral, egy kupica pálinkával. Nincs társaságod? Bárkihez hozzászólhatsz, mindenki nyitott és barátságos.
Olyan furcsa, manapság abszolút ritka jelenséget tapasztalok  ezen a fesztiválon évről-évre, hogy szinte hihetetlen a mindennapok harcai után.
Emberek EGYÜTT szórakoznak és mindenkit érdekel a másik ember.
A finom blues és a jazz pedig tökéletes fűszere ennek az egésznek.

Na, de nagyon elkanyarodtam...
Szóval az esti koncertek előtt a strandon múlattuk az időt. A nap meg szénné égetett, bőröm minden pórusából apró lángnyelvek lobbantak fel. A keletkezett tüzet egy kis rozé fröccsel próbáltam az este folyamán oltani.
Vasárnap a fesztivál gasztro jellege domborodott ki, rengeteg sátorban rotyogtak, sültek a finom ételek, közben a borászok a bort töltögették. Közben reggeltől estig dübörgött a jófajta zene.
Az erős rózsaszín tónusából bőröm a bíbor szemnek is zavaró árnyalatába öltözött, és pedig egy törölközőbe, hogy ne legyen szénfekete belőle.
Valamelyest sikerrel jártam, de az agyam havas tájakon kattogott, lelki szemeimmel lezúduló lavinát észleltem, és pohár széléről lecsüngő jégcsapot. Láttam Schirillát, amint a Dunában keveri a jégkását hosszú karjaival.
Hőgutát kaptam!
El is határoztam, hogy a blogon jeget és havat akarok látni, és úgy sejtem, másnak sem okozok ezekkel a hűvös képekkel kellemetlen perceket. Bizony, minden a fejben dől el!

Arra gondoltam, mivel a hét első felére jelzik ezt az eszeveszett kánikulát, ma és holnap néhány jeges-havas fotóval hűteném le a kedélyeket, amelyek tavaly februárban készültek Fonyódon.
Nos, akkor..., J ÉG K O C K Á T    A Z   A G Y N A K!!!
Aki tud, meneküljön a strandra!








8 megjegyzés :

  1. Jajdejóóóó...legalább addig míg nézzük! Azért megmutatod a fesztivált is? Az "árva",köves fotód a kedvenc...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marcsi, örülök, hogy tetszett!
      Sajnos a fesztiválra nem vittem fényképezőgépet, így azt nem tudom publikálni. :/

      Törlés
  2. Ez igazán hűsítő látvány volt, köszönet érte! És igen, az árva kő, az egészen különleges lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tibor! Látod, és le is hűlt a levegő... :)
      Köszönöm!

      Törlés
  3. nekem a második kép a kedvencem, a jeges stég. Most itt épp vihar készülődik, azért remélem nem hó, és hoz némi felfrissülést.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Kati, volt ma egy kis felfrissülés... :)
      A téli Balaton pedig igazán hálás téma.

      Törlés
  4. Mindig akkor LEHETNÉNEK a legjobb fotók..amikor NEM VISZÜNK FÉNYKÉPEZŐGÉPET.....hahaha..én is igy szoktam..és bánom is meg nem is..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most kivételesen nem bántam meg, mert akkor arra kellett volna figyelnem. :) Ez a hétvégét a zenének és a rozénak áldoztam be. :)

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény