Gödörben

Kicsit most gödörben vagyok.
Néha olyan egyedül érzem magam ezekben a napokban, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen. Úgy ki vagyok szolgáltatva érzelmeimnek, gondolataimnak, a sorsnak, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen.
De szerencsére nem vagyok egyedül, nem úgy, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen.
Nehéz napok ezek, főleg azért, mert tehetetlen vagyok. Pont úgy, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen...

Ha a sors jó helyre hajít, ha lesz elég türelem és lendület, ha merek nagyot gondolni, hamar megváltozik az életem egy része. Ha a sors is úgy akarja, életem legmagasabb csúcsára érhetek, ami számomra most nagyon messze van.
De pont úgy fogok majd visszanézni, mint a lenti fotó szereplője egy valószerűtlen helyen.
Megállni, és megnézni, mekkora út van mögöttem.