2014. május 25., vasárnap

Gödörben

Kicsit most gödörben vagyok.
Néha olyan egyedül érzem magam ezekben a napokban, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen. Úgy ki vagyok szolgáltatva érzelmeimnek, gondolataimnak, a sorsnak, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen.
De szerencsére nem vagyok egyedül, nem úgy, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen.
Nehéz napok ezek, főleg azért, mert tehetetlen vagyok. Pont úgy, mint a fenti pecás a közelgő vihar láttán a nagy vízen...

Ha a sors jó helyre hajít, ha lesz elég türelem és lendület, ha merek nagyot gondolni, hamar megváltozik az életem egy része. Ha a sors is úgy akarja, életem legmagasabb csúcsára érhetek, ami számomra most nagyon messze van.
De pont úgy fogok majd visszanézni, mint a lenti fotó szereplője egy valószerűtlen helyen.
Megállni, és megnézni, mekkora út van mögöttem.

6 megjegyzés :

  1. Kitartás..nem vagy egyedül..:D

    VálaszTörlés
  2. Normálisak ezek az érzések, hogy utána tudjunk örülni a jobbnak és értékeljük is.

    VálaszTörlés
  3. Ahhoz, hogy felemelkedj, meg kell járni a mélységet...Hogy szárnyalj és örülj, elkergesd a viharfelhőket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Világos, ez az élet rendje, így normális. Ez van...:)
      Köszönöm:)

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény