2014. február 14., péntek

Egy pici ember

"A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál - akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél - néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell."

Karinthy Frigyes













4 megjegyzés:

  1. A lélek, a megfoghatatlan, a halál utáni lét. Azt hiszem ez mindannyiunkat foglalkoztat. Karinthy idézete nagyszerűen illik a fotóidhoz, ill. fotóid hangulatát nagyszerűen kiegészíti az idézet. Csak gratulálni tudok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, engem foglalkoztat, főleg, mióta édesapám nem lehet többet velem. És őszintén hiszem, hogy mégis itt van.
      Köszönöm!

      Törlés
  2. Nekem is tetszik...

    VálaszTörlés