2014. február 14., péntek

Egy pici ember

"A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál - akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél - néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell."

Karinthy Frigyes













4 megjegyzés :

  1. A lélek, a megfoghatatlan, a halál utáni lét. Azt hiszem ez mindannyiunkat foglalkoztat. Karinthy idézete nagyszerűen illik a fotóidhoz, ill. fotóid hangulatát nagyszerűen kiegészíti az idézet. Csak gratulálni tudok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, engem foglalkoztat, főleg, mióta édesapám nem lehet többet velem. És őszintén hiszem, hogy mégis itt van.
      Köszönöm!

      Törlés
  2. Nekem is tetszik...

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény