Szeretem a régi, pesti bérházak hangulatát, színeit, finomságait, meglepetéseit. Órákig tudnám járni őket, egymás után. Szinte sugalmazzák a régi időket. Jobbra egy cseléd tűnik fel, ahogy a friss ruhával a lépcsőn felfelé siet. Balra egy csapat gyerek tódul le, az utca felé, hogy golyózzanak egyet a Múziumban.
Élvezem ezeket a vélt történeteket, jó hallgatni és eltűnődni, ahogy a ház mai lakói a házat használják. Az az ajtó talán ugyanúgy nyikorgott. Vagy azon a kerítésen vajon hányadik pók szövi aktuálisan kedvenc pókhálóját? Vajon a házmester miről tudna mesélni?
Nos, én fogok mesélni egy kicsit, nem olyan érdekesen, ahogy a házmester tenné. De fogok, a magam egyszerű módján, néhány hevenyészett képpel, a következő bejegyzésben.
Addig is szép lassan fellapozom az első oldalt:
[caption id="attachment_1102" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/100 s
Aperture 2.0
Focal length 35.00 mm
ISO 400
Metering mode Spot[/caption]
- cerezo -
[…] Akkor folyt. köv. innen. […]
VálaszTörlésUgyanígy érzek én is, imádom a régi bérházakat. Mesélnek, és én hallgatom történetüket. Ha csak tehetem, és be is jutok fotózok minden mennyiségben. Csodálatos a lépcsőházi fotód :)
VálaszTörlésIgen, tudom, hogy rengeteg bérházat fotózol! Örök téma...:)
VálaszTörlés