2013. augusztus 7., szerda

A fény útja

Szeretem a régi, pesti bérházak hangulatát, színeit, finomságait, meglepetéseit. Órákig tudnám járni őket, egymás után. Szinte sugalmazzák a régi időket. Jobbra egy cseléd tűnik fel, ahogy a friss ruhával a lépcsőn felfelé siet. Balra egy csapat gyerek tódul le, az utca felé, hogy golyózzanak egyet a Múziumban.

Élvezem ezeket a vélt történeteket, jó hallgatni és eltűnődni, ahogy a ház mai lakói a házat használják. Az az ajtó talán ugyanúgy nyikorgott. Vagy azon a kerítésen vajon hányadik pók szövi aktuálisan kedvenc pókhálóját? Vajon a házmester miről tudna mesélni?

Nos, én fogok mesélni egy kicsit, nem olyan érdekesen, ahogy a házmester tenné. De fogok, a magam egyszerű módján, néhány hevenyészett képpel, a következő bejegyzésben.

Addig is szép lassan fellapozom az első oldalt:

[caption id="attachment_1102" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/100 s
Aperture 2.0
Focal length 35.00 mm
ISO 400
Metering mode Spot[/caption]

- cerezo -

3 megjegyzés :

  1. Ugyanígy érzek én is, imádom a régi bérházakat. Mesélnek, és én hallgatom történetüket. Ha csak tehetem, és be is jutok fotózok minden mennyiségben. Csodálatos a lépcsőházi fotód :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, tudom, hogy rengeteg bérházat fotózol! Örök téma...:)

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény