2013. július 24., szerda

A Múziumban

"Csónakos a kis szőke Nemecsekhez fordult.

- Nekik még nem mondtad el?

- Nem - mondta Nemecsek.

A többi mind egyszerre kérdezte:

- Mit?

Csónakos felelt a kis szőke helyett:

- A Múziumban tegnap megint einstandot csináltak!

- Kik?

- Hát a Pásztorok. A két Pásztor.

Nagy csönd lett erre.

Ehhez tudni kell, mi az az einstand. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven:boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egy­szersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.

Csele szólalt meg elsőnek. Borzadva mondta a finom Csele:

- Einstandot csináltak?

- Azt - mondta erre nekibátorodva a kis Nemecsek, miután látta, hogy a dolog mily hatást tett.

Most Geréb fakadt ki:

- Ezt nem lehet tovább tűrni! Én már régen mondom, hogy kell valamit csinálni, de Boka mindig savanyú pofákat vág. Ha nem csinálunk semmit, még meg is vernek bennünket.

Csónakos szájába vette a két ujját, annak jeléül, hogy most fütyölni fog örömében. Ő minden forradalomhoz kész volt örömmel csatlakozni. De Boka lefogta a kezét.

- Ne süketíts meg! - szólt rá. És komolyan kérdezte a kis szőkétől: - Hát hogy történt?

- Az einstand?

- Az. Mikor volt?

- Tegnap délután.

- Hol?

- A Múziumban.

A Múzeum-kertet hívták így.

- Hát mondd el úgy, ahogy volt, de pontosan úgy, ahogy volt, mert nekünk az igazat kell tudnunk, ha csinálni akarunk ellenük valamit...

A kis Nemecsek izgatott volt, mikor érezte, hogy egy fontos dolog középpontjává válik. Ez ritkán esett meg vele. Nemecsek mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott, mint az egy a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek. És talán éppen ez tette alkalmassá arra, hogy jó legyen áldozatnak. Elkezdett beszélni, s a fiúk összedugták fejüket.

- Úgy volt - mondta -, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba, a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás. Előbb métát akartunk játszani az Eszterházy utcában, de a labda a reálistáké volt, és azok nem engedték. Akkor azt mondja Barabás: „Menjünk be a Múziumba, és golyózzunk a falnál!” És akkor mind bementünk a Múziumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: „Vége van, jönnek a Pásztorok!” És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon meg­ijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek. És nem is szabad minket úgy számítani, hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész Múziumban, és mink hiába szaladunk, mert utolérnek. Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: „Te, ezeknek tetszik a mi golyónk!” És még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!” De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak, és nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: „Te, Nemecsek, hagyjuk abba.” Azt mondom neki: „Hogyne, majd éppen most, amikor te gurítottál, és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem, abbahagyjuk.” Közben a Richter gurított, de annak már reszketett a keze a félelemtől, és fél szemmel a Pásztorokra nézett, hát persze hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre dugott kézzel. Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes golyókat. És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó, de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: Einstand! Én hátranéztem, és Kolnay meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem. Én próbáltam előbb becsületesen. Azt mondtam: „Kérem, ehhez maguknak nincs joguk.” De akkor már az öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: „Nem hallottad, hogy einstand?!” Hát persze aztán én se szóltam semmit. A Weisz pityeregni kezdett a falnál. És a Kolnay meg a Kende a Múzium sarkáról kukucskáltak vissza, hogy mi történik. És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy szót sem szóltak, csak továbbmentek. Ez volt az egész.

- Hallatlan! - mondta fölháborodva Geréb.

- Valóságos rablás!

Ezt Csele mondta. Csónakos süvített egyet, annak jeléül, hogy puskaporos a levegő. Boka csöndesen állt és gondolkozott. Mindenki őt figyelte. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy mit fog Boka szólni ezekhez a dolgokhoz, amiket már mindenki panaszolt hónapok óta, s amiket eddig Boka nem vett komolyan. Ez az eset azonban, ennek az esetnek kiáltó igazságtalansága még Bokát is megindította.

Halkan szólt:

- Hát most csak menjünk ebédelni. Délután találkozunk a grundon. Ott mindent meg fogunk beszélni. Most már én is azt mondom, hogy ez hallatlan dolog!

Mindenkinek tetszett ez a kijelentés. Boka nagyon rokonszenves volt ebben a pillanatban. Szeretettel néztek rá a fiúk, mosolyogva nézték okos kis fejét, ragyogó fekete szemét, amelyben most valami harcias tűz lobogott. Szerették volna megcsókolni Bokát, amiért végre ő is felháborodott.

Elindultak hazafelé. Egy vidám harang kongott valamerre a Józsefvárosban, a nap sütött, és minden szép volt, és minden örömmel volt teli. A fiúk nagy dolgok előtt állottak. Mindenikben fellobbant a tettvágy, s mindeniket izgatta, hogy most már mi lesz. Mert ha Boka mondta, hogy valami lesz, akkor lesz valami!"

Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk

[caption id="attachment_1040" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/125 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1039" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/500 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1047" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/800 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1041" align="alignnone" width="410"] Exposure time 1/800 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1045" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/800 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1046" align="alignnone" width="410"] Exposure time 1/100 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1048" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/80 s
Aperture 5.6
Focal length 40.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1049" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/1000 s
Aperture 5.6
Focal length 40.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1043" align="alignnone" width="410"] Exposure time 1/500 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1050" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/500 s
Aperture 3.2
Focal length 40.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1042" align="alignnone" width="576"]
Exposure time 1/60 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_1044" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/40 s
Aperture 3.2
Focal length 85.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

- cerezo -

10 megjegyzés:

  1. Cséfalvay Katalin2013. július 24. 12:35

    Valagóhogy a színeid nagyon hozzák a Pál utcai fiúk hangulatot. A faháncsos és az oszlopfős külön kedvenc

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! Nekem is az oszlopfős tetszik a legjobban, de a kerítéses és a macskaköves is nagyon szuper! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Kati! Mostanában nem sok időm van nyugodtan téma után nézni, a piacra menet azért belöktem a gépet a táskába, hátha... A Múzeumkert pont útba esik. Ez lett belőle...:)

    VálaszTörlés
  4. Köszi Luca! Gyönyörű az a kert! Ha van egy kis időm, gyakran bemegyek. Ha nincs, akkor is...:)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó sorozat! Hozza a jellegzetes hangulatot.

    VálaszTörlés
  6. Már harmadszorra próbálok ide írni, remélem most végre sikerül...
    Nagyon jó sorozat, ami remekül hozza a jellegzetes hangulatot. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  7. Az előzőek is sikerültek, köszönöm, hogy ennyit próbálkoztál.:)
    Köszönöm a látogatást és a gratulációt!:)

    VálaszTörlés
  8. Hát ez nagyon jó volt! Molnár Ferenc műve mindig is a kedvenceim közé tartozott és az írást remek részletfotókkal illusztráltad. Tudod, hogy van Pesten egy Pál utcai fiúk szoborcsoport?

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm!
    Igen, tudom, sőt ha jól emlékszem, talán pont ezt a jelenetet mintázza. Mármint az einstandot.

    VálaszTörlés
  10. […] Szeretem a régi, pesti bérházak hangulatát, színeit, finomságait, meglepetéseit. Órákig tudnám járni őket, egymás után. Szinte sugalmazzák a régi időket. Jobbra egy cseléd tűnik fel, ahogy a friss ruhával a lépcsőn felfelé siet. Balra egy csapat gyerek tódul le, az utca felé, hogy golyózzanak egyet a Múziumban. […]

    VálaszTörlés