2013. június 29., szombat

Ottfelejtett holmik

Szeretem, ha egy fotón, vagy egy sorozaton lehet időzni. Szeretem, ha van mögötte gondolat, érzelem, vagy a nézőjében előidéz valami hasonlót, valami megfordul a fejében. Lehet ez egy nagyon apró, alig észrevehető, piheként lebegő gondolat-foszlány, de lehet egy mindent letaroló, a kép megpillantásával egy időben szinte robbanó mondanivaló. Ahol egyértelmű, mit akarunk megmutatni.

A szép, látványos képek gyakran "csak" azért készülnek, mert a természet nem mindennapit produkált. Ezeket is nagyon jó nézni, hiszen a természet színpadán soha nem játszódik ugyanaz a darab, mindig mást kapunk, és mindig számíthatunk valami olyasmire, amihez foghatót még soha nem láttunk.

Viszont az esetek többségében ezen képek mögött nincs komolyabb mondanivaló, érzés. 

Az ember mindent szeret lefényképezni, ami megtetszik neki. Én is ilyen vagyok, rengeteg olyan képet készítek, ami csupán csak a természet érdeme. Mondanivaló nélkül, csak mert szép, vagy valamiért megfogott. Jó példa erre a legutóbbi bejegyzésben, a hosszú záridővel készített két fotó. Mindenki, aki rendelkezik a technikával és a technika alkalmazásának ismeretével, tud ilyen fotót készíteni. Viszont a fotós személyiségét, gondolatvilágát, érzéseit, rezdüléseit kevésbé adja vissza.

Amióta fényképezőgépet fogtam a kezembe, sokat gondolkodom rajta, mit is kellene fényképeznem. Az emberek szeretik a látványos, "bravúros" fotókat, a fotós pedig örül, mert rengeteg ember megnézi a képeit. Gyakran úgy érzem viszont, pont ez a gátja annak, hogy végre egy jó képet is képes legyek exponálni. Nézd meg a régi, nagy fotósokat, mit fényképeztek. És nézd meg a fotográfia fejlődését, a technika tért ölelő ugrásaival együtt. A régieknek mennyivel nehezebb dolguk volt, hiszen a digitális korszak egy teljesen más fotográfiát hozott magával. Sajnos, én már digitális gépen tanultam, lesegettem a fogásokat, mások képeit rengeteget nézegetve, na meg saját hülyeségeimből igyekeztem okulni.

Véleményem szerint (remélem, vitába szállsz majd velem, vagy legalábbis leírod majd a sajátodat) a fotózás és a technika egyre inkább képtelen egymástól elszakadni. És én beálltam ebbe a hosszú sorba, mert szeretem a technikai újdonságokat, szeretem a mai világ fotózással kapcsolatos vívmányait, szeretek belépni egy fotó szaküzletbe, és szeretek ott körülnézni. A ma fotósának egyre könnyebb dolga van, és bizony, én is kényelmes ember vagyok.

De mindig tudatosul bennem, hogy én én vagyok, és az aki hajlandó megnézni egy fotót, amit én készítettem, annak egy kicsit legalább éreznie kell, hogy én milyen vagyok, mit akarok, hogy én én vagyok... 

Sajnos, nekem ez alatt, a kicsit több, mint 2 év alatt, amióta fotózom, nem sikerült ezt elérnem, érzésem szerint egyszer sem. Lehet, hogy egy emberöltő is kevés lesz, de a szándék, a törekvés legalább megvan...

Ha idáig jutottál, és képes voltál elolvasni ezt a zagyvaságot, akkor talán már csak megnézed ezt a három képet. Semmitmondó, üres képek, sőt önmagukban egy sem állja meg a helyét a fotóiskola első tanóráján sem. Ezek a képek viszont egy órán belül készültek, egy nagy játszótéren, kora reggel. Elgondolkodtató volt számomra a több helyen ottfelejtett holmi, mintha a játszóteret előző este pánikszerűen ürítették volna ki. Annyira elkezdett járni az agyam, ahogy ezeket a dolgokat néztem, hogy észre sem vettem: egy óra telt el. Felkeltem, és tovább indultam: ma sem sikerült egyetlen értékelhető képet sem csinálnom. Unalmas, semmitmondó alak vagyok.

De ez vagyok én.

[caption id="attachment_947" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/1000 s
Aperture 3.5
Focal length 50.00 mm
ISO 400
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_944" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/250 s
Aperture 2.8
Focal length 50.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_945" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/160 s
Aperture 5.0
Focal length 42.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

- cerezo -

 

 

 

14 megjegyzés:

  1. Teljesen megértem amit mondani akarsz. "Sajnos" én is a csak szép fotókat készítők közé tartozom és egy darabig gondolkodtam rajta, hogy miért nem tudok többet mondó képeket készíteni. Azután rájöttem arra amire te is. Azért mert én (vagy jelen esetben te) ez vagyok. Ez az ami érdekel, ez az ami megfog. Nincs ezzel semmi baj. Azt sem mondanám, hogy ezek a képek semmitmondóak lennének. Ha valaki megnézi ezeket, igenis kap egy képet arról, még ha csak tudat alatt is, hogy ki vagy, hogyan és mit látsz a világból. Szerintem. Bár én csak egy pingvin vagyok. :)

    VálaszTörlés
  2. Cséfalvay Katalin2013. június 29. 13:46

    A képek, amiket készítünk másokban érzéseket, emlékeket váltanak ki. Valamelyik többet, valamelyik kevesebbet. Kiből - hogy. És az lehet, hogy egészen más, mint amit te éltél meg ott abban pillanatban. Ha valamelyik kép semmitmondó az abból az emberből adódik, aki nézi. Te azért fotóztad le, mert NEKED jelentett valamit. De hogy másoknak mit jelent....azt csak ők tudhatják.

    VálaszTörlés
  3. Cséfalvay Katalin2013. június 29. 13:49

    Az én számomra ezek a képek emlékek hosszú sorát indították be. És ehhez hozzájárult a használt mélységélesség és ez a barnás színhatás is. Régi emlékek, mélyen érintettek, nem is hittem, hogy ennyire. Lehet, hogy fura, de megríkatott.

    VálaszTörlés
  4. Nahát... nem szabad így gondolni. Egyszer valaki azt írta a képemre, hogy semmitmondó. Igen, lehet, de nem rólam nem mond semmit, hanem róla..., mert semmit nem lát benne. Valóban nem bravúros fotó volt. Esőcseppek az aszfalton. Egy helyzet. Katalinnal értek egyet, én is gondolok egy csomó mindent a képeid láttán, sőt történetet is szövők némelyikhez: a sapka kié lehetett. Csavargók ihattak az üvegből vagy egykor jobb sorsú emberek? Vagy egy előrelátó anyuka hagyhatta ott? Bármi lehet. 100%-ban nehéz eltalálni, hogy Te mit érezhettél ott, de érzéseket váltanak ki belőlem a képeid. És sosem gondoltalak unalmas alaknak! :)

    VálaszTörlés
  5. Az nagyon jó!:) Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  6. Persze, lehetnék ennél unalmasabb is...:) Ez inkább csak ellentétes gondolatok ütköztetése. Az utolsó mondatodnak nagyon nagyon örülök!!:)

    VálaszTörlés
  7. Hűha... Remélem semmi kellemetlen dolog nem jött fel... De azért én ezt pozitív visszajelzésnek fogom fel.:)

    VálaszTörlés
  8. Ez oké, de ami nekünk jelent valamit, azt át is kell tudni adni... És ez már több, mint a fotós érzelmi töltöttsége és a helyes expozíció.

    VálaszTörlés
  9. De a pingvin egy kedves és okos élőlény.:) De tényleg, klassz dolog azt olvasni, hogy ez mást is foglalkoztat. Köszönöm!:)

    VálaszTörlés
  10. Nem vagy unalmas, pláne nem semmitmondó. Kimentél egy helyszínre, elkapott egy érzés. Leültél, gondolkodtál, átjárt a hely szelleme. Csináltál egy pár olyan fotográfiát, amelyek tükrözik lelkiállapotodat, s gondolatokat is közvetítesz a nézők (befogadók) felé. Mi kell ennél több? Aznap már nem éltél hiába ... ha szabad így mondanom.

    VálaszTörlés
  11. Hmm...:) Ez így jól hangzik... Az biztos, hogy nem éltem hiába aznap. Mindenesetre köszönöm az építő és hasznos hozzászólást!

    VálaszTörlés
  12. Szia Laci!
    Terek! Az emberi kéz által létrehozott terek, melyek az emberek nélkül üresek, csak terek, Az ottfelejtett holmik feloldják az ürességet.
    Tetszenek a képek, különösen a középső.
    Üdv!
    Antal

    VálaszTörlés
  13. Szia Anti!
    Érdekes, amit írsz. Nem tudtam volna megfogalmazni...:)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés