2013. június 14., péntek

Döbbenet

Idén már a második kemény természeti csapást könyvelhettük el (az elsőről itt olvashatsz, láthatsz pár képet). Leckéztet minket a Természet rendesen... Mi pedig packázunk vele, de ez majd egy másik bejegyzés témája lehet.

Természetesen a dunai árvízzel kapcsolatban van néhány gondolatom, jobban mondva az általa kiváltott hatásról.

Kezdettől fogva figyelemmel kísértem a szint emelkedését, mert a Dunától pár ugrásra dolgozom. A híreket hallgatva, nézve első gondolatom az volt: kell a népnek a cirkusz. Ezt a cirkuszt most nem kis hazánk és/vagy annak vezetése generálta, hanem egy felettünk álló, hatalmas erő. Ez az emberfeletti, elementáris, mégis csendes vízözön tömegeket mozgatott meg, ezrek álltak a folyó partján, és csak álltak és álltak. Mi, magyarok szeretünk szörnyülködni, megdöbbenni. A közlekedési baleseteknél sincs ez másképp. A magyar megáll, és szörnyülködik. De ez most más volt. Ilyet még nem láttunk. (Sokat megélt Dunánk egy új, "virágzó ágazat" létrejöttében játszott úttörő szerepet, sokat hallhattuk, olvashattuk az elmúlt napokban: katasztrófa- vagy árvízturizmus...)

Vasárnap reggel csak leballagtam a Duna partjára. Engem azonban elsősorban az emberek érdekeltek. Nagyon szórakoztatónak és érdekesnek találom megfigyelni az embert. Annak idején egy rövid ideig tanultam pszichológiát, gyakran szórakoztatom magam azzal, hogy az emberek hogyan reagálnak különféle helyzetekben.

Az első, ami feltűnt, az a soha nem hallott hatalmas csend volt. Már Budapesthez képest. Lehetett hallani, ahogy a gyerekek a rakpartot nyaldosó hullámokat élvezik és ennek hangot is adnak. A rengeteg fotóson kívül (ezt senki nem akarta kihagyni) az emberek ültek/álltak a parton és meredten, törődötten bámultak. A legtöbb arcon döbbenetet láttam. Semmi érdekes nem történt, hiszen a vízszint emelkedését szemmel ugye nem láthatjuk. Mégis, az emberek hosszú percekig nézték a folyót. Különös látvány volt...

Vajon mi járhatott a fejekben? Hány és hány embert, vagy ismerőst, rokont tesz tönkre ez a csapás, hány életet, sorsot, hány földet, hány házat, falut? Hány állat volt képtelen szárazföldre menekülni? Nem is szeretnék belegondolni...

[caption id="attachment_894" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/1600 s
Aperture 4.0
Focal length 88.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_895" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/1250 s
Aperture 5.0
Focal length 200.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_896" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/200 s
Aperture 5.0
Focal length 141.00 mm
ISO 100
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_898" align="alignnone" width="478"] Exposure time 1/1250 s
Aperture 5.6
Focal length 300.00 mm
ISO 200
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_899" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/1250 s
Aperture 5.6
Focal length 300.00 mm
ISO 200
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_900" align="alignnone" width="478"] Exposure time 1/1250 s
Aperture 5.6
Focal length 300.00 mm
ISO 200
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_897" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/1250 s
Aperture 5.6
Focal length 300.00 mm
ISO 200
Metering mode Spot[/caption]

[caption id="attachment_901" align="alignnone" width="768"] Exposure time 1/2500 s
Aperture 5.6
Focal length 300.00 mm
ISO 200
Metering mode Spot[/caption]

- cerezo -

 

4 megjegyzés :

  1. Mennyire jól megfogalmaztad... és persze a képek is beszédesek.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom kisklauhoz, nagyon jó írás. Ráadás a fotók :) Talán azért állunk meg ilyen eseteknél, mert nem akarjuk elhinni, hogy újra és újra megtörténhet. És hogy a természet bármit is csinálunk, nálunk nagyobb úr!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Klau!

    VálaszTörlés
  4. Azt kellene már megtanulnunk, hogy nem vagyunk mindenhatók. És átvitt értelemben is...

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény