2013. május 27., hétfő

Henteregtem egyet a réten...

...mindenféle szúrós, bogáncsos aljnövényzetben, vadrózsa ágába tenyerelve, éles kavicsokba térdepelve.

Egy álmos, magányos bogár a fülemben találta meg a legnyugodtabb helyet, horkolása felverte a környék csendjét. A szöcskék egyik fülemről a másikra ugráltak, a fejem tetején hírmondónak maradt néhány hajszál segítségével lendületet véve. Két piros, hosszúkás teremtmény a orrjárataimba szándékozott beköltözni, úgy tervezték, közeli szomszédok lesznek. Egy kerek, fekete apróság szembogaramat nézte ki magának, szempillámon függeszkedve próbált kapcsolatot létesíteni vele. Egy zsákhordóbogár pár a lemenő nap fényében sütkérezve az objektív tubusán kerültek romantikus hangulatba. Mikor tekintetünk találkozott, szemérmesen fordultak félre. Két cincér a hátamon számolta döngő lépteit, párbajra készültek. Hősök akartak lenni. Éles füttyszót hallottam. Nadrágom száránál egy hangyát pillantottam meg, ő adta a hangot. Mögötte egy csapat hangya masírozott be nadrágom alá, elindulva felfelé a lábam szárán.

A világ összes, apró teremtménye ott volt velem. Én boldogan hasaltam a fűben, és váltam a nagy rét részévé a sok, apró csápossal, bogánccsal, tövissel, kaviccsal együtt.





4 megjegyzés :

  1. De jó, hogy itt is!:D Néha azért én is megnézem a Te képeidet.:)

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy eggyé váltál a természettel! Így gyönyörködhettem csodás képeidben :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ritka az ilyen, amikor az ember valóban érezheti néhány percig, hogy eggyé vált a természettel. Az is ilyen, mikor bőrig ázok, és élvezem...:)
    Örülök, ha tetszett!

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény