Egy álmos, magányos bogár a fülemben találta meg a legnyugodtabb helyet, horkolása felverte a környék csendjét. A szöcskék egyik fülemről a másikra ugráltak, a fejem tetején hírmondónak maradt néhány hajszál segítségével lendületet véve. Két piros, hosszúkás teremtmény a orrjárataimba szándékozott beköltözni, úgy tervezték, közeli szomszédok lesznek. Egy kerek, fekete apróság szembogaramat nézte ki magának, szempillámon függeszkedve próbált kapcsolatot létesíteni vele. Egy zsákhordóbogár pár a lemenő nap fényében sütkérezve az objektív tubusán kerültek romantikus hangulatba. Mikor tekintetünk találkozott, szemérmesen fordultak félre. Két cincér a hátamon számolta döngő lépteit, párbajra készültek. Hősök akartak lenni. Éles füttyszót hallottam. Nadrágom száránál egy hangyát pillantottam meg, ő adta a hangot. Mögötte egy csapat hangya masírozott be nadrágom alá, elindulva felfelé a lábam szárán.
A világ összes, apró teremtménye ott volt velem. Én boldogan hasaltam a fűben, és váltam a nagy rét részévé a sok, apró csápossal, bogánccsal, tövissel, kaviccsal együtt.
Wow :-)
VálaszTörlésDe jó, hogy itt is!:D Néha azért én is megnézem a Te képeidet.:)
VálaszTörlésDe jó, hogy eggyé váltál a természettel! Így gyönyörködhettem csodás képeidben :)
VálaszTörlésNagyon ritka az ilyen, amikor az ember valóban érezheti néhány percig, hogy eggyé vált a természettel. Az is ilyen, mikor bőrig ázok, és élvezem...:)
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett!