Egy ismerősöm, aki látta és olvasta a bejegyzést, majdnem egy hónappal ezelőtt felhívta a figyelmemet, hogy a Normafa lankáin két helyen is lehet találni nagyobb csoportokat. Érdekelt a dolog, de aztán jött az a gyönyörű, dicsőséges tavaszi hadjárat a tél részéről, ami számára abszolút diadallal végződött. Szegény kökörcsinek valószínűleg nem értették, miért nem látják az eget, hiszen ők úgy gondolták, hogy de... Annak, hogy Holle anyó tisztességgel kirázta dunnáját, legnagyobb vesztesei nem csak az úton ragadt autósok és dicső politikusaink voltak, hanem a már nyílófélben lévő kökörcsinek is.
A múlt héten kedves ismerősöm - aki szintén fotózik, és szintén blogot ír képeivel megspékelve - ismét jelezte, hogy itt az idő. Mivel nem tudtam pontosan a helyeket betájolni, felajánlotta, hogy megmutatja, merre rejtőznek ezek a lila szépségek.
Így hát kora reggel útnak eredtünk. Barátságtalan volt az idő, tavasznak még nem sok nyoma volt. Be volt borulva, áprilisban ilyen időjárást még soha nem tapasztaltam. Komor volt minden. Kezdetben rajtam kívül senki nem gondolta úgy, hogy ebben az időpontban a Normafánál érdekeset láthat. Nagy koncert volt viszont, madárdaltól volt hangos a csend.
A kökörcsinek megvoltak, de elég zilált állapotban. Nagy részük megfagyva, csapzottan, jobbra-balra dőlve. A síelők is sokat letaroltak.
Végül, még ellenőriztük, mit szól az erdő a csípős reggelhez. Hát szóhoz sem tudott jutni... Az időjósok szerint most már vidámabb képet mutat majd a természet. Bár ilyenkor, április közepe felé araszolva, nagyot tévedni már nem lehet...
- cerezo -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése