2013. március 15., péntek

Érintkezés


"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek." 

 Márai Sándor 

 Ezt a magányt szívesen osztjuk meg valakivel, hiszen ezzel az élményt is megosztjuk egymással. Az ember ilyenkor kilép testéből és rátalál a másikra. Az idegek kisimulnak, egy szótlan séta többet ér minden szónál. A séta a lélek megnyilvánulása, amely abban a pillanatban csak kettőjük számára érzékelhető.
 Próbáljátok ki.:)



2 megjegyzés :

  1. Gyönyörű gondolatok és az azt kifejező fotók, nagyszerű :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Éva, örülök, hogy tetszett! Márai szépen megfogalmazta, amit én nem tudtam volna...:)

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény