2019. október 19., szombat

Séta kettesben Pentax-szal

Pentax 50/1.2

Kedves Blogolvasó!

Tudom, tudom, régen nem jelentkeztem. Amikor jelentkeztem, akkor sem friss képekkel, hanem korábbiakkal. Csaltam.
Több mint két hónapja nem volt fényképezőgép a kezemben. Voltak napok, nem is kevés, amikor egyáltalán nem hiányzott, és voltak napok, amikor nagyon is.
Amikor nem hiányzott, akkor hullafáradtan bámultam a semmibe, és csak olyan tevékenységekkel próbáltam hasznosan tölteni igen kevés szabadidőmet, amelyhez csak minimális agyi aktivitás szükséges. Jellemzően két ilyen tevékenység, amelyek nélkül amúgy nem tudnám elképzelni az életemet: a jégkorong és a zenehallgatás fejhallgatóval.
Amikor pedig hiányzott a fotózás, akkor valószínűleg a nagy átlagnál kevésbé voltam fáradt.

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt 2-3 hónapban, sokkal több, mint amit normálisnak gondolnék. De az élet nem áll meg, sőt néha rohan.

Fizikai fáradtságomról a tetőtér beépítésének folytatása, illetve egy olyan fázisa gondoskodott, amely nagyon aktív részvételt kívánt tőlünk. Spóroltunk pár kilót (mert nem vagyunk eleresztve), cserébe fogalmunk sem volt, mibe vágunk bele. Hetekig minden hétvégénk minden napját a tetőtérben töltöttük, hogy haladjunk. Meg mert környezetünk szerint elég maximalisták vagyunk önmagunkkal és a munkánkkal szemben. Az pedig időbe kerül. Szerettünk volna még a hűvösebb idő beállta előtt felcuccolni. Ez nem jött össze. A kitartásunk és pénzünk fogy.

Magammal is sokkal többet foglalkoztam, mint máskor. Hogy miért most, ebben a vészterhes időszakban? Bizony joggal kérdezheted.
Mert most jutottam odáig el, hogy változtatnom kell az életemen, annak egy jelentős részén.
Mivel már úgy néztem ki, mint egy legényanya, elkezdtem egy diétát, ami nem is csak diéta, hanem életmód váltás, változás. Ketogén diétának hívják, amibe gondolkodás nélkül, egyik napról a másikra belevágtam. A testem kezdett eltorzulni, a hasam alatt elhelyezkedő testrészeim láthatatlanná váltak, gyakorlatilag a két pálcikán elhelyezkedő hatalmas potroh baromira zavart a kilátásban. A cipőfűző megkötésében. A mozgásban. Elég lett.
Ez csomó, eddig nem tapasztalt dolgot hozott magával, teljesen át kellett alakítanom a mindennapjaimat. Ilyen étrendet semelyik ételfutár nem állít össze. Illetve, de, egy igen. De az rohadt drága és rohadt sz.r volt. Maradt a reggeli és az ebéd hordás melóba.
További "tartozéka" az új étrendnek, hogy elkezdtem elég komoly (számomra legalábbis komoly)  edzésekre járni egy fittibe. Eddig is mozogtam, mocorogtam valamit rendszertelenül, azért ez nagyon más.
Aztán magamon is kell, kellett farigcsálnom valamelyest, mert néha elég utálattal tekintettem magamra. Több olyan dolgot behoztam a mindennapjaimba, amik eddig nem voltak.
Szóval, nagyon sokat küzdöttem, küzdök az étkezéssel, a tennivalókkal és magammal.

Péntek este viszont megelégeltem az expozíció mentes időszakot, lehetőségem is volt rá, így hát fogtam a kis táskámat, belesüllyesztettem a fotóapparátot, és nekiindultam a városnak.
Elmondani sem tudom, mennyire jól esett, annak ellenére, hogy természetesen az addig klassz napsütést a munkahelyi kapun való kilépésem pillanatában erősen felhőktől terhelt idő váltotta fel, a tűrhető fotók készítésének lehetőségét leredukálva némelyest.

De én így is élveztem! :)
Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2


Pentax 50/1.2


Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2

Pentax 50/1.2

2 megjegyzés:

  1. Te és a Pentax jók vagytok. KItartást a küzdelmeidhez, kívánom, hogy összejöjjön atetőtér mielőbb, az áletmód váltás pedig sosem árt. Az élet egy nagy változás, és előbb-utób mindig jobb jön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves vagy Kati, tényleg köszönöm!
      Pozitív hozadékai már most vannak, sőt csak az van. Egyszer majd időmilliomos leszek. Erről álmodom. :)

      Törlés