Vivitar Series 1 105mm f/2.5 Macro
Gomba B. Flóra az égboltot nézte, és nagyot sóhajtott. Mindig, amióta a spóráit tudta, oda vágyott fel, magasra, minél magasabbra. Szerette volna egyszer már nem a száraz levelek közül szemügyre venni szeretett erdejét.
A hatalmas gemenci erdőben cseperedett fel, rengeteg kortársával együtt. Akkor esős ősz volt, és rengetegen voltak testvérek.
Szülei - bár ő ezt nem tartotta annyira viccesnek - mindig nevetve mesélték neki, azért lett Flóra, mert ők, gombák is részei az erdő flórájának. Azt akarták, soha ne felejtse ezt el. Hát nem fogja, az tuti. Senkinek nincs ilyen idióta neve. Hogy lehet egy fiatal gombát Flórának szólítani??
És hogy még viccesebb legyen a dolog mindenki más számára, őt kivéve, még odabiggyesztették a 'B' betűt is keresztneve elé, ami - szülei ekkor már kalapjukat fogva visítottak a röhögéstől - a 'bél' szócskát takarja. Bélflóra, ha, ha, ha, megpukkadok a nevetéstől...
Na mindegy, szóval szerencsére semmi közöm a bélflórához, hisz nem vagyok én joghurt. Az erdei flórához viszont annál inkább!
Egy szomorú napon egy vaddisznó csorda halálra taposta az összes környezetében lakó gombát, beleértve legtöbb pajtását és a szüleit is. Ma már csak egy rossz álom az egész... Ott állt egyedül, az elátkozott gemenci erdőben, körülötte mindenhol spóratócsa...
Így aztán még inkább vágyakozott felfelé. A gombát mindenki csak eltapossa vagy letépi. Az ehető gombáknak még nyomorultabb sorsot szántak, őket letépés után még meg is sütik és megeszik. Flórának ettől nem kellett tartania, de sok ember csak szórakozásból megtapossa, letépi az ehetetlen gombákat. Nem beszélve a rengeteg állatról, ők bizony a gemenci erdőben nincsenek kevesen. Árvizekről is gyakran hallani. Na, mit gondolsz kedves Blogolvasó, ilyenkor kik pusztulnak el először? Eltaláltad, a gombák!
Szóval elege volt már ebből az életből, többre vágyott, védelemre, biztonságra vágyott.
Látja ő, hogy a gombáknak is van felfelé. Hiába akarják ezt titkolni, az avarban élő gomba is lát ezt azt! Na persze ahhoz igen-igen taplónak kell lenni, hogy valaki ilyen magasra juthasson!
Carl Zeiss Jena Prakticar 50 mm f/ 1.4 MC
Szóval, oda vágyott ő is, ahová egyes kiváltságos gombáknak jutott hely. Hmm... Ráadásul még csak gombára sem hasonlítanak! Ehh... Dehogy húzom fel magam, nem ér ez annyit! Majd Flóra megmutatja nektek!
Carl Zeiss Jena Prakticar 50 mm f/ 1.4 MC
Éppen így morfondírozott magában, amikor lépteket, beszélgetést hallott, Emberek! Ajjaj, ezek rosszabbak, mint a vadállatok!
Igyekezett beljebb fúrni magát a földbe, elbújni valahová, ám ez egy gombának felettébb nehéz feladat, hiszen csak egy lába van, az is rögzítve. Járni nem tud vele.
Próbált volna egy pár száraz falevelet magára húzni, de ez a kísérlete sem járt túl sok sikerrel - keze sem volt! Egy sem.
Érezte már, hogy négyen vannak. Nem láthatta, ugye, szeme sincs a gombának!
Igyekezett összehúzni magát, kevés sikerrel. Az emberek kiszúrták és nyomban körbeállták. Legalább lett volna olyan egérszürke színű. De nem, még ez is, ő bizony szinte neonlila volt. Itt a rengeteg közepén.
Rémületében spórácskák gördültek le lábán. (Igen, kedves Blogolvasó, homloka és arca sincs!)
A következő pillanatban az egyik, egy nagy orrú megfogta, és az alatta lévő avarral együtt felemelte. Ha lett volna szeme, most becsukta volna, és úgy várta volna ócska életének utolsó pillanatait.
Egyszer csak azt érezte, szilárd talaj van a lába alatt. Mi történt? A félelemtől még kábultan körülnézett. Nem látott rovarokat, nem látott maga körül leveleket. Persze nem látta, csak érezte (úgy szeretett volna látni!).
Egy fa törzsén ült, és azok négyen modellként fotózták. Igyekezett szebbik arcát mutatni, de most eléggé csapzottnak érezte magát.
A következő percekben nem történt semmi szörnyűséges. Az emberek fotóztak, ő pedig megpróbált egy kicsit lazítani. Még mindig életben volt!
Hirtelen azt érezte, elgyengül. Pár másodperc múlva elájult.
Amikor magához tért, jól érezte magát. Nem emlékezett semmire.
Csodálatos volt az erdő, rengeteg madár dalolt.
Felnézett, mintha még a fa ágai is közelebb lettek volna.
Micsoda? Hirtelen lenézett, és... és, és nem a talajon, nem a földön volt!
Ő, Gomba B. Flóra egy fatörzs hasadékában trónolt, valódi gomba létére! És soha nem volt tapló! Gyönyörű zöld moha vette körül.
Esteledett, Flóra boldogan húzta volna szemére kalapját, ha lett volna neki. De nem volt, mármint szeme.
Ennél már csak feljebb van - ez volt utolsó gondolta, mielőtt elaludt.
Vivitar Series 1 105mm f/2.5 Macro
Szülei - bár ő ezt nem tartotta annyira viccesnek - mindig nevetve mesélték neki, azért lett Flóra, mert ők, gombák is részei az erdő flórájának. Azt akarták, soha ne felejtse ezt el. Hát nem fogja, az tuti. Senkinek nincs ilyen idióta neve. Hogy lehet egy fiatal gombát Flórának szólítani??
És hogy még viccesebb legyen a dolog mindenki más számára, őt kivéve, még odabiggyesztették a 'B' betűt is keresztneve elé, ami - szülei ekkor már kalapjukat fogva visítottak a röhögéstől - a 'bél' szócskát takarja. Bélflóra, ha, ha, ha, megpukkadok a nevetéstől...
Na mindegy, szóval szerencsére semmi közöm a bélflórához, hisz nem vagyok én joghurt. Az erdei flórához viszont annál inkább!
Egy szomorú napon egy vaddisznó csorda halálra taposta az összes környezetében lakó gombát, beleértve legtöbb pajtását és a szüleit is. Ma már csak egy rossz álom az egész... Ott állt egyedül, az elátkozott gemenci erdőben, körülötte mindenhol spóratócsa...
Így aztán még inkább vágyakozott felfelé. A gombát mindenki csak eltapossa vagy letépi. Az ehető gombáknak még nyomorultabb sorsot szántak, őket letépés után még meg is sütik és megeszik. Flórának ettől nem kellett tartania, de sok ember csak szórakozásból megtapossa, letépi az ehetetlen gombákat. Nem beszélve a rengeteg állatról, ők bizony a gemenci erdőben nincsenek kevesen. Árvizekről is gyakran hallani. Na, mit gondolsz kedves Blogolvasó, ilyenkor kik pusztulnak el először? Eltaláltad, a gombák!
Szóval elege volt már ebből az életből, többre vágyott, védelemre, biztonságra vágyott.
Látja ő, hogy a gombáknak is van felfelé. Hiába akarják ezt titkolni, az avarban élő gomba is lát ezt azt! Na persze ahhoz igen-igen taplónak kell lenni, hogy valaki ilyen magasra juthasson!
Carl Zeiss Jena Prakticar 50 mm f/ 1.4 MC
Szóval, oda vágyott ő is, ahová egyes kiváltságos gombáknak jutott hely. Hmm... Ráadásul még csak gombára sem hasonlítanak! Ehh... Dehogy húzom fel magam, nem ér ez annyit! Majd Flóra megmutatja nektek!
Carl Zeiss Jena Prakticar 50 mm f/ 1.4 MC
Éppen így morfondírozott magában, amikor lépteket, beszélgetést hallott, Emberek! Ajjaj, ezek rosszabbak, mint a vadállatok!
Igyekezett beljebb fúrni magát a földbe, elbújni valahová, ám ez egy gombának felettébb nehéz feladat, hiszen csak egy lába van, az is rögzítve. Járni nem tud vele.
Próbált volna egy pár száraz falevelet magára húzni, de ez a kísérlete sem járt túl sok sikerrel - keze sem volt! Egy sem.
Érezte már, hogy négyen vannak. Nem láthatta, ugye, szeme sincs a gombának!
Igyekezett összehúzni magát, kevés sikerrel. Az emberek kiszúrták és nyomban körbeállták. Legalább lett volna olyan egérszürke színű. De nem, még ez is, ő bizony szinte neonlila volt. Itt a rengeteg közepén.
Rémületében spórácskák gördültek le lábán. (Igen, kedves Blogolvasó, homloka és arca sincs!)
A következő pillanatban az egyik, egy nagy orrú megfogta, és az alatta lévő avarral együtt felemelte. Ha lett volna szeme, most becsukta volna, és úgy várta volna ócska életének utolsó pillanatait.
Egyszer csak azt érezte, szilárd talaj van a lába alatt. Mi történt? A félelemtől még kábultan körülnézett. Nem látott rovarokat, nem látott maga körül leveleket. Persze nem látta, csak érezte (úgy szeretett volna látni!).
Egy fa törzsén ült, és azok négyen modellként fotózták. Igyekezett szebbik arcát mutatni, de most eléggé csapzottnak érezte magát.
A következő percekben nem történt semmi szörnyűséges. Az emberek fotóztak, ő pedig megpróbált egy kicsit lazítani. Még mindig életben volt!
Hirtelen azt érezte, elgyengül. Pár másodperc múlva elájult.
Amikor magához tért, jól érezte magát. Nem emlékezett semmire.
Csodálatos volt az erdő, rengeteg madár dalolt.
Felnézett, mintha még a fa ágai is közelebb lettek volna.
Micsoda? Hirtelen lenézett, és... és, és nem a talajon, nem a földön volt!
Ő, Gomba B. Flóra egy fatörzs hasadékában trónolt, valódi gomba létére! És soha nem volt tapló! Gyönyörű zöld moha vette körül.
Esteledett, Flóra boldogan húzta volna szemére kalapját, ha lett volna neki. De nem volt, mármint szeme.
Ennél már csak feljebb van - ez volt utolsó gondolta, mielőtt elaludt.
Vivitar Series 1 105mm f/2.5 Macro
Nagy élvezettel olvastam a szegény kis gomba panaszait! éljen a Nagyorrú, a gombák vágyainak teljesítője!
VálaszTörlés:D Köszönöm!
TörlésMr. Cerezo, Flórából ettél is?
VálaszTörlésB. Flóra felemelkedésének története nagy orrú emberekkel! :)
Zseniális!
:D
TörlésTudod, a nagyorrú rakta odébb... :) Annyi elég volt. :D
Köszi!
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés