Néha van olyan, amikor úgy érzem, az erdőjárás nem nyújtja azt az élményt, amire vártam, amire számítottam. Nem tudom, pontosan mi hiányzik ilyenkor, valami kellene ahhoz, hogy megálljak, és arra gondoljak: te jó ég, de jó, hogy ma nem maradtál otthon. Mindig valami más.
Lehet az a valami egy fa, amelynek pusztán "fizikai ottléte" puskaporral tölti meg az erdőt, hasonlóan ahhoz, mint amikor egy tömött buszon kiszúrsz egy embert, akinek a puszta kisugárzása, jelenléte nagyon szimpatikus neked.
Ezen a napos, őszi szombaton ő jelentette nekem ezt az élményt. Ahogy szinte mosolyogva, fejmagasságig érő alsó ágát kedvesen felém nyújtva hívogatott: "Az erdő a tiéd is!"
Meghallod ahogy szol hozzad!
VálaszTörlésAmikor ilyen klassz dolgokat látok, igen, jó érzés a fái közt sétálni. :)
Törlésnemcsak nézel hanem LÁTOD is a szépet
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon kedves vagy! :)
Törlés